2006: NÉMETORSZÁG
Mintha tegnap történt volna, itt, a szomszédban. Németország 2006-ban tökéletes világbajnokságot rendezett, sőt túl jó házigazdának bizonyult, az elődöntőt elvesztette az olasz válogatottal szemben, amely aztán a döntőben Franciaországot is legyűrte. 1994 után másodszor dőlt el a finálé büntetőpárbajban.
…és Zidane bólintott
2002: DÉL-KOREA/JAPÁN
A harmadik évezred első labdarúgó-világbajnoksága több okból is formabontóvá sikeredett. Először rendezték a tornát Ázsiában és két országban, ráadásul két olyanban, Japánban és a Koreai Köztársaságban, amelyet tenger választ el egymástól. Végre létrejött a brazil-német álomdöntő, Brazília ötödik vb-aranyát nyerte, a címvédő franciák ellenben rúgott gól nélkül estek ki. A legmaradandóbb emlék mégis a koreai házigazdának nyújtott, szemérmetlen játékvezetői támogatás volt.
Koreát majdnem felcsalták a világbajnoki dobogóra
1998: FRANCIAORSZÁG
Amikorra talán már kezdtük azt hinni, hogy a hat nagyon kívül soha senki más nem lesz képes labdarúgó-világbajnokságot nyerni, ránk köszöntött 1998-ban a 16. vb, és a házigazda Franciaország otthon tartotta az aranyat. Egyrészt roppant meggyőző teljesítménnyel, mert az egész torna során mindössze két gólt kapott, és a fináléban 3–0-ra semmisítette meg a Ronaldo betegsége miatt szárnyaszegett címvédőt, Brazíliát. Másrészt nem akármilyen szerencsével, hiszen az egyenes kieséses szakaszban Paraguayon hosszabbításban, Olaszországon büntetőpárbajjal, Horvátországon pedig 0–1-ről a védő Thuram két góljával fordítva kecmergett tovább.
Ronaldo rosszul lett, a franciák feltámadtak
1994: EGYESÜLT ÁLLAMOK
Az 1994-es labdarúgó-vb fináléjában, a Los Angeles egyik külvárosának számító Pasadenában Brazília büntetőkkel verte Olaszországot, mégpedig Puhl Sándor játékvezetése mellett, így tulajdonképpen elmondhattuk, hogy negyven év elteltével újra volt magyar a vb-döntőben. S ha még valamire, arra is bizonyosan emlékszik mindenki, ahogy a legvégén Roberto Baggio az utolsó 11-esnél az égbe lövi a labdát…
Negyven év után újra magyar a vb-döntőben
1990: OLASZORSZÁG
Maradona majdnem ismét csodát tett, de az uruguayi-mexikói Codesal játékvezető, valamint Andreas Brehme elintézte az argentinokat. A Nationalelf diadala meggyorsította a német újraegyesítés folyamatát.
Maradona majdnem ezt is kibrusztolta Argentínának
1986: MEXIKÓ
incs szerencsénk a mexikói világbajnokságokkal. Az 1970-esre nem jutottunk el a magyar futball „első Mohácsának” számító, csehszlovákok elleni marseille-i pótselejtezős fiaskóval, az 1986-oson pedig a jött a „második Mohács”, az irapuatói 0-6 a szovjetek ellen. Ráadásként azóta sem szerepeltünk világversenyen, amire igazából nincs reális magyarázat. A 28 évvel ezelőtti vb-n Argentína megszerezte második aranyérmét Diego Maradona vezérletével.
Ekkortól hat a magyarokat sújtó világbajnoki átok
1982: SPANYOLORSZÁG
A magyar válogatottat 1982-ben is bírói tévedés fosztotta meg a jobb szerepléstől, igaz, ekkor már csak a legjobb tizenkettő közé jutás volt a tét. A brazilok elleni előre hozott döntő után az olaszok megérdemelten nyerték meg a Mundialt harmadszorra, amivel akkor befogták a dél-amerikaikat az örökrangsorban.
P(f)aff: csúnyán leütötték a mieinket, olasz siker
1978: ARGENTÍNA
1978-ban Argentínában szerepelt utoljára csak tizenhat csapat a labdarúgó-világbajnokságon, de köztük volt tizenkét év szünet után a magyar válogatott is, amely aztán először és egyben utoljára távozott pont nélkül a seregszemléről. A vb-t körüllengte a helyi diktatúra elleni politikai tiltakozás, ám ez nem különösebben zavarta Kempeséket abban, hogy némi külső segítséggel otthon tartsák az aranyérmet. Megszületett az első afrikai meccsgyőzelem s zsinórban a második holland ezüstérem.
Diktatúra, bunda, nem a vb miatt sírt Argentína
1974: NÉMETORSZÁG
Focidráma volt a javából: a döntőig magabiztosan menetelő, s ott már a második percben vezetést szerző holland válogatott – szemet gyönyörködtető totális futballjával – könnyűnek találtatott a jobbára végig védekező házigazdával szemben. A Német Szövetségi Köztársaság második világbajnoki címét is úgy szerezte meg, ahogy az elsőt: nem ő volt a jobb, s a világ a legyőzött ellenfelet – 1954-ben Magyarországot, 1974-ben Hollandiát – gyászolta, nem a győztest ünnepelte.
Hollandiát siratta az egész világ
1970: MEXIKÓ
Az 1970-es vb-n Brazília 1958 és 1962 után harmadszor ült fel a futballvilág trónjára, mégpedig minden idők legerősebb válogatottjával. Mert arról vitát nyitni sem érdemes, hogy a Mexikóban Pelével, Carlos Albertóval, Clodoaldóval, Jairzinhóval, Tostaóval, Gersonnal és Rivelinóval felálló csapatnál akadt-e ütősebb a történelemben. Az olaszok elleni döntő megnyerésével Pelé is harmadszor lett világbajnok, és ezt azóta sem mondhatja el senki más. S hogy igazán „színes” volt a torna, azt nem csak a piros és sárga lap debütálása okán állíthatjuk; ez volt az első vb, amelyről színes televízióadásban közvetítettek.
Vita nincs, ez minden idők legerősebb válogatottja
1966: ANGLIA
Az 1966-os torna a címvédő brazilok váratlan kudarcával, Eusébio feltűnésével, Geoff Hurst évtizedekig vitatott góljával és angol diadallal vonult be a labdarúgó-világbajnokságok történetébe. Nekünk azonban az újabb elszalasztott esély vb-je volt. Akkor még nem hittük, hogy az utolsó reális esélyé… Tizenkét év szünet után ugyan visszatértünk a futball elitjébe, 1978-ban legfeljebb már csak álmodozhattunk a vb-címről. Amiről 1966-ban valószínűleg örökre lemaradtunk.
Emlékül maradt a brazilverés
1962: CHILE
Sok szempontból sporttörténelmi labdarúgó-világbajnokság zajlott 1962-ben, például Chile egy hatalmas földrengés után vállalta az újjáépítést és a rendezést. A torna előtt több fontos szabálymódosítást fogadott el a FIFA, például innentől a vb-szereplő focisták olimpián már nem indulhattak. Másodszor fordult elő címvédés, a brazilok gyakorlatilag hamar megsérült legjobbjuk, Pelé nélkül értek megint a csúcsra. A magyar gárda csoportelsőként jutott a nyolc közé, ahol balszerencsésen kapott ki a későbbi ezüstérmes Csehszlovákiától.
Földrengés, lábtörés, csalás, brazil címvédés
1958: SVÉDORSZÁG
Pelé egyik-másik gólja a mai napig elkábítja az embert, sokan az 1958-as brazil válogatottat tartják a történelem legerősebb válogatottjának. Csupán két-három másik brazil tizenegy, no és a magyar Aranycsapat versenghet velük.
Pelé és társai felszambáztak a dobogó tetejére
1954: SVÁJC
A labdarúgó-világbajnokságok történetének felelevenítésekor 1954-et a mai napig a legszívesebben átugranánk. Ha Bernre gondolunk, ma is elkékül a szánk, izzad a tenyerünk, görcsbe rándul a gyomrunk. Immár hatvan év távlatából ideje lenne szakítani ezzel a felfogással, hiszen az 1954-es vb – akkor is, ha az Aranycsapatból ezüstcsapat lett – a magyar labdarúgás történetének talán legdicsőbb fejezete. Senki sem vitatja, hogy akkor a magyar válogatott volt a legjobb, de akadt nála szerencsésebb. Németország 1954-es sikere a vb-história legváratlanabb győzelme.
Aranycsapatból ezüstcsapat
1950: BRAZÍLIA
Maracana-csapás. Máig így nevezik a brazilok az 1950-es labdarúgó-világbajnokság sorsdöntő találkozóját, amelyet minden esély ellenében Uruguay nyert meg ellenük 2-1-re. Több csalódott szurkoló az öngyilkosságba menekült, az öt elsőséggel rekorder Brazília pedig máig az egyetlen győztes, amelynek saját hazájában még nem sikerült vb-címet nyernie.
Brazil öngyilkosság a futballpályán és a lelátón
1938: FRANCIAORSZÁG
Az 1938-as, harmadik labdarúgó-világbajnokság helyszínéről az 1936-os berlini olimpia alatt döntött a FIFA, a Tiergarten mellett, a Krolloper, a Kroll Operaház patinás épületében, amely – akkor még nem tudhatták – megsemmisült a birodalmi főváros 1945-ös ostrománál.
1938 júniusában Párizs felett még kék volt az ég, senki sem gondolta, hogy a következő világbajnokságra 1950-ig kell várni. Persze messze nem volt teljes a mezőny, már amennyire egy 15 országot felvonultató világbajnokságot egyáltalán reprezentatívnak lehet tekinteni. A pökhendi angolok ezúttal is távol maradtak, Spanyolországban dúlt a polgárháború (a kor két legnagyobb hispán labdarúgója, a kapus Zamora és a center Samitier 1938-ban már éppen Franciaországban, Nizzában vezetett le), s az osztrák labdarúgók immár a német válogatottat erősítették, lévén, hogy túl voltunk a március 12-én lezajlott anschlusson…
Dietznek fejét akarták venni a vb-ezüstért
1934: OLASZORSZÁG
Szerény mezőnnyel és rendezési gyermekbetegségekkel, de mégis egyértelmű sikert aratott a labdarúgó-világbajnokság intézménye, hiszen az 1930-as uruguayi premier után az 1934-es olaszországi folytatásra már négy földrészről 32 ország nevezett, így első ízben selejtezőket kellett beiktatni. Méghozzá egyrészt unikumként (sosem történt hasonló) a házigazda részvételével, másrészt a címvédő „uruk” nélkül, akik az európai elit négy évvel korábbi távolmaradására válaszként hasonló döntést hoztak.
Világszintű európai válaszcsapás, a címvédő nélkül
1930: URUGUAY
Világbajnokságot rendezni Olaszország, Németország, Spanyolország és Anglia nélkül? Ugyan már, efféle őrület kinek jutna az eszébe?! Például e négy futballhatalomnak, amely sértődöttségében testületileg kihagyta a sportág első, 1930-as vb-jét, mert a nemzetközi szövetség, a FIFA Uruguaynak merészelte odaítélni a rendezés jogát. Az 1924-ben és 1928-ban olimpiai aranyérmet nyert „uruk” – akik ráadásul függetlenségük centenáriumát is az 1920-as évek végén ünnepelték – persze megnehezteltek, de aztán őrült tempóban vetették bele magukat a stadion- és csapatépítésbe, hisz afelől vita nem volt, hogy otthon kell tartaniuk a trófeát.
